One Man Army

Én teljesen abban a hitben voltam, hogy írtam posztot februárban is, erre kiderül, hogy nem... Kábé egy éve érzem erőteljesebben, hogy ez a blog felesleges. Mindegy, a fénykora, a valódi funkció több, mint három és fél év volt, ez azért nem rossz annyira.

Meghallgattam az új Ensiferum albumot. Hihetetlen amúgy, hogy már lassan három év (!) eltelt az Unsung Heroes óta. Pedig én még mindig az "új Ensiferum album"-ként gondolok rá. Na de itt van most a One Man Army, és mivel megtaláltam a YouTube-on a teljes album streamet, ezért gondoltam megnézem, ha már egyszer mégiscsak Ensiferum-rajongó vagyok már lassan hat éve.

Őszintén szólva nekem kicsit csalódás volt. Valahogy egészen más stílus, egészen más a hangulat. Ennek a bandának az albumait nagyjából a Dragonheads óta már főleg a dallamos részek dobták fel, és a tiszta vokál. Mert a többi kezdett monotonná válni. Lassan, de biztosan. De ez csak most tudatosodott bennem, mert ezt mindig remekül ellensúlyozta az epikus oldala a zenének, és a rengeteg folkos elem. Meg persze sosem csak néhány számról szólt egy album, erre mindig ügyeltek. Ezt az új cuccot viszont egy kicsit kevésnek érzem. Megvan benne a darálós-thrashes vonal, az kell is, de a dallamosságot keveslem, és nagyon erőltették a kórust, amit talán nem kellett volna. Röviden: kevés benne az igazán kiemelkedő zene, nem érzem azt, hogy a számok önálló életet élnének. Próbáltak kísérletezni is, többet, mint korábban, de itt nem túl jól sült el. Példa erre Two of Spades. Tök jól kezdődik, igazi pörgős metál, de a végén azt a rockos grúvos izét nem tudom hova tenni. Bár lehet, hogy csak én nem...

Viszont most már illene szót ejtenem a pozitívumokról is: ezek pedig a My Ancestors' Blood, és a Descendants, Defiance, Domination. Ez a két szám önmagában elviszi a hátán a lemezt, csillagos ötös értük. Minden bennük van, amiért az Ensiferumot szeretjük, minden stimmel. Sokan kritizálták a Neito Pohjolant, szerintem nem rossz. Ez is Ensiferum.

Összességében ez egy progresszív album. Ahogy haladsz előre benne, egyre jobb lesz, a tetőpontja pedig a Heathen Throne Part III (vagyis a My Ancestors' Blood, és a Descendants, Defiance, Domination). Nem rossz az első fele sem, csak olyan átlagos, a végére pedig zseniálissá válik. 

De mindenki döntse el, hogy mit gondol.

0:00 March of War
1:32 Axe of Judgement
6:04 Heathen Horde
10:16 One Man Army
14:40 Burden of the Fallen
16:31 Warrior Without a War
21:56 Cry for the Earth Bounds
29:25 Two of Spades
33:02 My Ancestors' Blood
37:26 Descendants, Defiance, Domination
48:57 Neito Pohjolan

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.