somekindoffarewell

2017.07.23. 12:12

You will forever be missed. Nobody can take your place. Farewell, we shall soon meet again...
RIP CB ♥

in memoriam atlantis II.

2017.07.23. 12:09

 "Nincsenek nevek. Csak arcok vannak. Egy-egy pillanatra. Megjelennek pár másodpercre, aztán eltűnnek. Amikor vak voltam és süket, minden sokkal egyszerűbb volt. De nem tudtam hosszú ideig csukva tartani a szemem."

Kuka tulee seuraavaksi? Sinä? Ei, olkaa hyvä, en tahdo... En tahdo mennä nyt, antakaa muutama minuuttia, olkaa hyvä...

"Pont az a baj, hogy semmi sem kell. Nincs szükségem és igényem semmire. Mindent csak túlélni akarok. Ez vezetett ehhez a módusult tudatállapothoz, ahol az alvásnak van egyedül értelme, és akörül forog minden. Nyugalomcentrikus élet."

Jo kaikki on mennyt, ei ole täällä kukaan, vain sinä. Mitä vittua sä odotat? Älä lusmuile, perkele!

"El fogok tűnni, előbb-utóbb. Ha nem változik semmi. De akarja fasz, hogy változzon bármi is... El szeretnék tűnni. A hegy mélyére. Befejezni, amit elkezdtem. Aztán vége. De úgyse megyek sehova. A mese vége mindig ugyanaz. És most már mindig csak őket látom. Mindenhol. Gyűlölök látni."

Antakaa anteeksi vaistoistani, rehellisesti, en halua tehdä täällä mitään. Tein virheen. Kiitos, nähdään...

in memoriam atlantis I.

2017.06.07. 16:06

welcome back. viszonylag komolyabb átszervezések várhatóak a bloggal kapcsolatban, valószínűleg lesz egy teljesen új platform, az esetleges új írásoknak, a darkbl0g pedig archívum lesz.
"De legalább az eső néha esik. Vagy csak úgy tűnik, mintha esni akarna, aztán meggondolja magát. Utolsó vagyok. Utolsó az utolsók közt. Mindenki elment erről a helyről előbb vagy utóbb, én meg belaktam. Belaktam egy süllyedő hajót, ami lassan teljesen üres lesz. Ember feletti vagyok, vagy ember alatti? Az öndefiníció önhazugság. Háborúban állok. Magammal.
Időhurok. Évek. Amikor ezt a psziché megunja, akkor kezdődnek a pszichoszomatikus betegségek, sorban, egymás után. Mindegyik rosszabb és tovább tart, mint az előző. Aztán már igazából a szünetek is megszűnnek közöttük. Úgy követik egymást, mint a városok egy megalopoliszban. Vagy a zónák egy összefüggő 3D mapen. Nincs betöltőképernyő, nincs transition zone."

emme nukku tänä yöllä
vain katsomme tähtiä
vain katsomme kuuta...

"Nem mondtam el senkinek. Neki sem mondtam igazából soha semmit. Arról szólt az a pár hónap, hogy kussoltunk, és néztük egymást. Ez azért így elég üres. Szóval nem tudja ő sem. Ami viszont érdekes, hogy összességében talán olcsón megúszom, mert amit tud, azt csak ő tudja. Vagy még olyanok, akiktől nem jut vissza hozzám. Vagy csak szopatnak. Tudja a fasz, nem is érdekel, amíg nem szembesítenek az ellentmondásokkal. Amíg a látszat fenntartható, addig van esély, hogy az egészet megúszom."

Ymmärtäminen. On sanotaan, että se on kaikkein tärkein asia. Sun täytyy ymmärtää. Mutta ei kukaan kertoo minkä. Maailmalla on vauhti, johon jokaisen täytyy sopeutua. Jos et voi, niin sun pitäisi kuolla, vai päästä pois. Ikuisesti.

"Nem mondtam el senkinek. Ugyan ki értette volna meg? Meg nincs is igazából jelentősége. A jelenlegi korszak viszont egyértelműen meghatározható. Egy definitív év. Egy évnyi 'mi a faszt keresek én még itt?'-érzés. Ennek viszont van eleje. Létezik az a pont az időben, amiből minden eredeztethető.
De az eső néha legalább esik. Az alatt legalább csend van. Jó lenne teljesen felébredni. Hat kibaszott hónap. Ha ez az egész valahol máshol történne, akkor kívülről sokkal szívesebben csodálnám ezt a lenyűgöző szimmetriát. Belülről viszont még észrevenni is kurva nehéz.
Szóval még itt vagyok. Egy ideig."

Syksyllä menen, sumu kävelee jälkeeni
Pyörittävät polkut höyryisillä pelloilla
Jumala hengittää uurteiden välillä
Mutta vain lämpösi hehkuu minussa...

ez azt jelenti, hogy meg kellene alkotnom egy teljesen új blogimidzset. viszont ez az egész még feltételes mód. az ilyen sorok közti üzenetekből sem csinálok rendszert btw...

#kék dalok

2015.07.20. 17:41

cover_front_1.jpgMinden megállt itt június elejétől, mert én meg pörögtem a földi dolgok között. Ezért tartott ennyi ideig, hogy végre felkerüljön a K15:1 Blue Songs, ami mostantól online, és elérhető. A fura az egészben az, hogy magával a mixszel a lassú és nyugis téli esték hangulatát akartam megragadni, egy kis melankólikusan dallamos darklikvid válogatás formájában, ami azért érezhetően szokatlan most, a nyár legmelegebb napjain. De legalább felidézi a hangulatot. A borító itt látható, és sokkal jobban nézne ki, ha az a bizonyos kép lenne a háttere, amelyet korábban említettem párszor. Ez egy pótmegoldás, mert annak valószínűleg örökre annyi.

Egyébként a Kaunaweb újra átalakul, mivel a kihasználtsága nagyjából 0%-os, és a tervek szerint egy egyoldalas, interaktív kontaktlistára fogom cserélni, amin minden letölthető egy listáról és kész.

Nekifogtam egy új Section Zero-albumnak is, egy saját zene már kész, plusz egy cover és egy intró, úgyhogy haladgat ez is. Igazából erre az idegi stabilitás miatt van szükségem. Meg régebben elküldtem Addamznek a The Outsidert, de szerintem még mindig nem hallgatta meg. Megfogalmazódott ugyanis bennem az igény, hogy nyilvánosságra kerüljön, de ezt professzionálisabb módon akarom csinálni, mint a régi Kaunák esetében. Úgyhogy csak idő kérdése, és mindenki meghallgathatja majd. (És persze erre a sorsra szánom a most készülő új anyagot is.)

Tehát a K15:1 Blue Songs mix, ami már közvetlenül a Soundcloudról tölthető le:

Itt van még egy zene, ami hangulatban ugyanott van, de a tempója 140. Ő a vlagyivosztoki csodagyerek, Eastcolors, a Dave Gahan-hangú MC Fava kiséretében:

Végezetül pedig az újabb RCKO.FM-es/FurFriction Radio-s vendégmixem. Aki fülel, ebben is felfedezhet néhány új Kauna-zenét:

dansemacabre

2015.05.31. 21:05

Vizsgaidőszaki agyzsibbadás van, úgyhogy a Blue Songs júniusban lesz csak felrakva, addig is csinál(tat)ok hozzá borítót és layoutot.

A Dead Can Dance mágiája támadta be az agyam nemrégiben, azóta néhány számukra menthetetlenül ráfüggtem. Ez a kettő az 1994-es élő albumukról, a Toward the Withinről származik.

Endless Forms

2015.04.30. 23:26

Egy ideje már teljes mértékben kész van a K15:1 Blue Songs, de még nem töltöm fel, mert problémák akadtak a layoutot illetően. Pontosabban még januárban csináltam egy borítófotót, de a fájl elveszett, így addig nem akartam felrakni, amíg meg nem lesz, vagy nem csinálok másikat. De nagyon jó lett maga a mix, elégedett vagyok vele, és két saját szám is szerepel benne. Egyébként ismételten szerepelni fogok a FurFriction-ben, tervben van egy új mix Addamz felkérésére.

Kábé már egy hónapja kint van az új Nightwish-lemez, az Endless Forms Most Beautiful. Annak ellenére, hogy a szokásosnál jóval nagyobb hype és kiadás előtti promóció volt körülötte, kifejezetten tetszik, nem okozott csalódást. Az Imaginaerumnál hangsúlyos, folkos elemek teljes mértékben hiányoznak belőle, és hangzásban az album sokkal régebbre (a Once-hoz, és még korábbra) nyúlik vissza: az előző albummal ellentétben ez 78 percnyi tiszta metál. Szintén ellentét az album témája: a mesék és fantázia helyett az evolúcióval és a földtörténettel foglalkozik. Meghökkentően hangzik, de komoly, és jól passzol a Nightwish-hangzáshoz.

Tuomas és Marco kitett magáért: minden egyes zene karakteres, egyedi, és teli van energiával. Külön kiemelendő a Shudder Before The Beautiful, a Weak Fantasy, és az Élan, az album mesterhármasa, de zseniális az Élan B-oldala is (Sagan), ami nem került rá az albumra (mert nem volt több hely a CD-n), és az epikus 24 perces zárótétel, a The Greatest Show On Earth (ami valójában több szám, szünet nélkül egymás után). Floor Jansen is kiállta a beavatás próbáját, hihetetlenül jó hangja van.

Szóval jó lett az album, megérte várni rá. Mindenkinek ajánlom. Ennyi.

Végül, de nem utolsósorban itt van egy 2015-ös zeném, viszonylag friss, alig pár hónapos. (Mostanában nem nagyon írok zenéket, úgyhogy aránylag friss.) Egyszerű, nyugodt hálfsztep.

One Man Army

2015.03.06. 13:39

Én teljesen abban a hitben voltam, hogy írtam posztot februárban is, erre kiderül, hogy nem... Kábé egy éve érzem erőteljesebben, hogy ez a blog felesleges. Mindegy, a fénykora, a valódi funkció több, mint három és fél év volt, ez azért nem rossz annyira.

Meghallgattam az új Ensiferum albumot. Hihetetlen amúgy, hogy már lassan három év (!) eltelt az Unsung Heroes óta. Pedig én még mindig az "új Ensiferum album"-ként gondolok rá. Na de itt van most a One Man Army, és mivel megtaláltam a YouTube-on a teljes album streamet, ezért gondoltam megnézem, ha már egyszer mégiscsak Ensiferum-rajongó vagyok már lassan hat éve.

Őszintén szólva nekem kicsit csalódás volt. Valahogy egészen más stílus, egészen más a hangulat. Ennek a bandának az albumait nagyjából a Dragonheads óta már főleg a dallamos részek dobták fel, és a tiszta vokál. Mert a többi kezdett monotonná válni. Lassan, de biztosan. De ez csak most tudatosodott bennem, mert ezt mindig remekül ellensúlyozta az epikus oldala a zenének, és a rengeteg folkos elem. Meg persze sosem csak néhány számról szólt egy album, erre mindig ügyeltek. Ezt az új cuccot viszont egy kicsit kevésnek érzem. Megvan benne a darálós-thrashes vonal, az kell is, de a dallamosságot keveslem, és nagyon erőltették a kórust, amit talán nem kellett volna. Röviden: kevés benne az igazán kiemelkedő zene, nem érzem azt, hogy a számok önálló életet élnének. Próbáltak kísérletezni is, többet, mint korábban, de itt nem túl jól sült el. Példa erre Two of Spades. Tök jól kezdődik, igazi pörgős metál, de a végén azt a rockos grúvos izét nem tudom hova tenni. Bár lehet, hogy csak én nem...

Viszont most már illene szót ejtenem a pozitívumokról is: ezek pedig a My Ancestors' Blood, és a Descendants, Defiance, Domination. Ez a két szám önmagában elviszi a hátán a lemezt, csillagos ötös értük. Minden bennük van, amiért az Ensiferumot szeretjük, minden stimmel. Sokan kritizálták a Neito Pohjolant, szerintem nem rossz. Ez is Ensiferum.

Összességében ez egy progresszív album. Ahogy haladsz előre benne, egyre jobb lesz, a tetőpontja pedig a Heathen Throne Part III (vagyis a My Ancestors' Blood, és a Descendants, Defiance, Domination). Nem rossz az első fele sem, csak olyan átlagos, a végére pedig zseniálissá válik. 

De mindenki döntse el, hogy mit gondol.

0:00 March of War
1:32 Axe of Judgement
6:04 Heathen Horde
10:16 One Man Army
14:40 Burden of the Fallen
16:31 Warrior Without a War
21:56 Cry for the Earth Bounds
29:25 Two of Spades
33:02 My Ancestors' Blood
37:26 Descendants, Defiance, Domination
48:57 Neito Pohjolan

#reQuiem for the mächiNes

2015.01.31. 21:40

A dolgok nem változtak, csak a lakóhelyem. Remélem beválik majd a koli. Egyébként túléltem az első egyetemi évadot, viszonylag jól, a semmibenézős szünet a végefelé közeledik, lassan növekszik a stresszarány is.

Annyi mindent terveztem erre az üres időre, de nem haladtam sokra semmiben. (Ez nagyrészt a Warcraft III-nak, és a Dishonorednek köszönhető.) Terveztem azt a bizonyos mixet is, aminek csak a címét sikerült kitalálnom, azt leszámítva minden vázlatos. A címe egyébként K15:1 Blue Songs lesz, és megpróbálok egy bizonyos hangulatot megragadni (hasonló a Deeper.Downhoz, de konkrétabb). Lágy, nyugis, sötét, de dallamos. Kábé tizenöt zene van összegyűjtve, de még nincs sorrend, még selejtezni kell, stb.

A új Section-album mastering-szertartását még nem kezdtem el, a mixdownokkal kínlódtam még, azokat csiszolgattam, körülbelül készre. A 32-es, több, mint 2Mbps-os bitarányú WAV fájlokkal az 50 perces album mix pontosan 1GB-ot foglal, ez az FL Studio maximalista hozzáállásának köszönhető. Ha ezt visszatöltve valós időben fel fogom tudni dolgozni, az maga lesz a csoda...

Egyébként ismét aktívkodtam az IPC-nél, (mivelhogy egy hónapja hivatalosan is "külsős szerkesztőségi tag" vagyok), és megjelent a negyedik cikkem is. (Kritika Skittles új EP-jéről.)
De ezt az egészet tavasszal kezdtem, írtam akkor két cikket, most télen pedig még kettőt.

Valójában, mivel eddig nagyjából ugyanazt írtam le, mint az előző posztban, következzen jelen bejegyzés lényege, amiről a címet is kapta: a hónap legnagyobb katarzisélménye volt számomra, hogy felfedeztem Alex Smoke techno-producer Wraetlic elnevezésű sideprojectjét, annak is első, cím nélküli albumát. Amikor a Rats című számot meghallottam, sok minden eszembe jutott, de csak a hangulat egy része önthető szavakba. Ebből következik a cím: Requiem for the Machines. Meg fogod érteni, ha meghallgatod.

#who are you?

2014.12.21. 17:37

Hosszú idő. Ennek a blognak a nosztalgiajellegen kívül sok értelme már nincs. A második Section Zero album pár apró simítást leszámítva elkészült, és le van mixelve. A címe The Outsider lett. Próbáltam stílust újítani: az előző album 17 számos konceptflow-jával szemben ez mindössze öt tracket tartalmaz, a terjedelem viszont itt is több, mint 50 perc. Ezt az öt számot öt külön történetnek szántam, öt határozottan különálló egységnek, és szerintem hangzásban sokat fejlődött az Into the Mist óta. Kiadva egyelőre ez sem lesz, januárban megy masterre a tervek szerint, remélhetőleg ezt is véglegesítődik pár nap alatt.

Egy új K-mix is tervben van, majdnem biztos, hogy K15:1-ként fog már megjelenni, jövőre. Stílusilag ismét megközelítem a sötétséget, ezúttal viszont kevésbé mélyre repülünk, csak a dallamos melankóliáig. De ez még csak vázlatos tervként létezik.

Egyébként megint Yule van, eltelt egy újabb év, ilyenkor érzem magam egy kicsit öregnek... Na de. Hogy méltóképpen köszöntsük az ünnepet, ismét egy kis Sopor Aeternus jön, mert nekem a november 100%-os soporfüggéssel telt.

 

És a végére itt van a FF rádiósós guestmixem november elejéről:

"Death and decay, cadaverous smell,
for us there's neither heaven, nor is there a hell,
and only the stigmata could be able to betray
the sombre existence of the former days ..."