You will forever be missed. Nobody can take your place. Farewell, we shall soon meet again...
RIP CB ♥

 "Nincsenek nevek. Csak arcok vannak. Egy-egy pillanatra. Megjelennek pár másodpercre, aztán eltűnnek. Amikor vak voltam és süket, minden sokkal egyszerűbb volt. De nem tudtam hosszú ideig csukva tartani a szemem."

Kuka tulee seuraavaksi? Sinä? Ei, olkaa hyvä, en tahdo... En tahdo mennä nyt, antakaa muutama minuuttia, olkaa hyvä...

"Pont az a baj, hogy semmi sem kell. Nincs szükségem és igényem semmire. Mindent csak túlélni akarok. Ez vezetett ehhez a módusult tudatállapothoz, ahol az alvásnak van egyedül értelme, és akörül forog minden. Nyugalomcentrikus élet."

Jo kaikki on mennyt, ei ole täällä kukaan, vain sinä. Mitä vittua sä odotat? Älä lusmuile, perkele!

"El fogok tűnni, előbb-utóbb. Ha nem változik semmi. De akarja fasz, hogy változzon bármi is... El szeretnék tűnni. A hegy mélyére. Befejezni, amit elkezdtem. Aztán vége. De úgyse megyek sehova. A mese vége mindig ugyanaz. És most már mindig csak őket látom. Mindenhol. Gyűlölök látni."

Antakaa anteeksi vaistoistani, rehellisesti, en halua tehdä täällä mitään. Tein virheen. Kiitos, nähdään...

„

welcome back. viszonylag komolyabb átszervezések várhatóak a bloggal kapcsolatban, valószínűleg lesz egy teljesen új platform, az esetleges új írásoknak, a darkbl0g pedig archívum lesz.
"De legalább az eső néha esik. Vagy csak úgy tűnik, mintha esni akarna, aztán meggondolja magát. Utolsó vagyok. Utolsó az utolsók közt. Mindenki elment erről a helyről előbb vagy utóbb, én meg belaktam. Belaktam egy süllyedő hajót, ami lassan teljesen üres lesz. Ember feletti vagyok, vagy ember alatti? Az öndefiníció önhazugság. Háborúban állok. Magammal.
Időhurok. Évek. Amikor ezt a psziché megunja, akkor kezdődnek a pszichoszomatikus betegségek, sorban, egymás után. Mindegyik rosszabb és tovább tart, mint az előző. Aztán már igazából a szünetek is megszűnnek közöttük. Úgy követik egymást, mint a városok egy megalopoliszban. Vagy a zónák egy összefüggő 3D mapen. Nincs betöltőképernyő, nincs transition zone."

emme nukku tänä yöllä
vain katsomme tähtiä
vain katsomme kuuta...

"Nem mondtam el senkinek. Neki sem mondtam igazából soha semmit. Arról szólt az a pár hónap, hogy kussoltunk, és néztük egymást. Ez azért így elég üres. Szóval nem tudja ő sem. Ami viszont érdekes, hogy összességében talán olcsón megúszom, mert amit tud, azt csak ő tudja. Vagy még olyanok, akiktől nem jut vissza hozzám. Vagy csak szopatnak. Tudja a fasz, nem is érdekel, amíg nem szembesítenek az ellentmondásokkal. Amíg a látszat fenntartható, addig van esély, hogy az egészet megúszom."

Ymmärtäminen. Sanotaan, että se on kaikkein tärkein asia. Sun täytyy ymmärtää. Mutta ei kukaan kertoo minkä. Maailmalla on vauhti, johon jokaisen täytyy sopeutua. Jos et voi, niin sun pitäisi kuolla, vai päästä pois. Ikuisesti.

"Nem mondtam el senkinek. Ugyan ki értette volna meg? Meg nincs is igazából jelentősége. A jelenlegi korszak viszont egyértelműen meghatározható. Egy definitív év. Egy évnyi 'mi a faszt keresek én még itt?'-érzés. Ennek viszont van eleje. Létezik az a pont az időben, amiből minden eredeztethető.
De az eső néha legalább esik. Az alatt legalább csend van. Jó lenne teljesen felébredni. Hat kibaszott hónap. Ha ez az egész valahol máshol történne, akkor kívülről sokkal szívesebben csodálnám ezt a lenyűgöző szimmetriát. Belülről viszont még észrevenni is kurva nehéz.
Szóval még itt vagyok. Egy ideig."

Syksyllä menen, sumu kävelee jälkeeni
Pyörittävät polkut höyryisillä pelloilla
Jumala hengittää uurteiden välillä
Mutta vain lämpösi hehkuu minussa...

”

ez azt jelenti, hogy meg kellene alkotnom egy teljesen új blogimidzset. viszont ez az egész még feltételes mód. az ilyen sorok közti üzenetekből sem csinálok rendszert btw...

Minden megállt itt június elejétől, mert én meg pörögtem a földi dolgok között. Ezért tartott ennyi ideig, hogy végre felkerüljön a K15:1 Blue Songs, ami mostantól online, és elérhető. A fura az egészben az, hogy magával a mixszel a lassú és nyugis téli esték hangulatát akartam megragadni, egy kis melankólikusan dallamos darklikvid válogatás formájában, ami azért érezhetően szokatlan most, a nyár legmelegebb napjain. De legalább felidézi a hangulatot. A borító itt látható, és sokkal jobban nézne ki, ha az a bizonyos kép lenne a háttere, amelyet korábban említettem párszor. Ez egy pótmegoldás, mert annak valószínűleg örökre annyi.

Egyébként a Kaunaweb újra átalakul, mivel a kihasználtsága nagyjából 0%-os, és a tervek szerint egy egyoldalas, interaktív kontaktlistára fogom cserélni, amin minden letölthető egy listáról és kész.

Nekifogtam egy új Section Zero-albumnak is, egy saját zene már kész, plusz egy cover és egy intró, úgyhogy haladgat ez is. Igazából erre az idegi stabilitás miatt van szükségem. Meg régebben elküldtem Addamznek a The Outsidert, de szerintem még mindig nem hallgatta meg. Megfogalmazódott ugyanis bennem az igény, hogy nyilvánosságra kerüljön, de ezt professzionálisabb módon akarom csinálni, mint a régi Kaunák esetében. Úgyhogy csak idő kérdése, és mindenki meghallgathatja majd. (És persze erre a sorsra szánom a most készülő új anyagot is.)

Tehát a K15:1 Blue Songs mix, ami már közvetlenül a Soundcloudról tölthető le:

Itt van még egy zene, ami hangulatban ugyanott van, de a tempója 140. Ő a vlagyivosztoki csodagyerek, Eastcolors, a Dave Gahan-hangú MC Fava kiséretében:

Végezetül pedig az újabb RCKO.FM-es/FurFriction Radio-s vendégmixem. Aki fülel, ebben is felfedezhet néhány új Kauna-zenét:

Vizsgaidőszaki agyzsibbadás van, úgyhogy a Blue Songs júniusban lesz csak felrakva, addig is csinál(tat)ok hozzá borítót és layoutot.

A Dead Can Dance mágiája támadta be az agyam nemrégiben, azóta néhány számukra menthetetlenül ráfüggtem. Ez a kettő az 1994-es élő albumukról, a Toward the Withinről származik.

Egy ideje már teljes mértékben kész van a K15:1 Blue Songs, de még nem töltöm fel, mert problémák akadtak a layoutot illetően. Pontosabban még januárban csináltam egy borítófotót, de a fájl elveszett, így addig nem akartam felrakni, amíg meg nem lesz, vagy nem csinálok másikat. De nagyon jó lett maga a mix, elégedett vagyok vele, és két saját szám is szerepel benne. Egyébként ismételten szerepelni fogok a FurFriction-ben, tervben van egy új mix Addamz felkérésére.

Kábé már egy hónapja kint van az új Nightwish-lemez, az Endless Forms Most Beautiful. Annak ellenére, hogy a szokásosnál jóval nagyobb hype és kiadás előtti promóció volt körülötte, kifejezetten tetszik, nem okozott csalódást. Az Imaginaerumnál hangsúlyos, folkos elemek teljes mértékben hiányoznak belőle, és hangzásban az album sokkal régebbre (a Once-hoz, és még korábbra) nyúlik vissza: az előző albummal ellentétben ez 78 percnyi tiszta metál. Szintén ellentét az album témája: a mesék és fantázia helyett az evolúcióval és a földtörténettel foglalkozik. Meghökkentően hangzik, de komoly, és jól passzol a Nightwish-hangzáshoz.

Tuomas és Marco kitett magáért: minden egyes zene karakteres, egyedi, és teli van energiával. Külön kiemelendő a Shudder Before The Beautiful, a Weak Fantasy, és az Élan, az album mesterhármasa, de zseniális az Élan B-oldala is (Sagan), ami nem került rá az albumra (mert nem volt több hely a CD-n), és az epikus 24 perces zárótétel, a The Greatest Show On Earth (ami valójában több szám, szünet nélkül egymás után). Floor Jansen is kiállta a beavatás próbáját, hihetetlenül jó hangja van.

Szóval jó lett az album, megérte várni rá. Mindenkinek ajánlom. Ennyi.

Végül, de nem utolsósorban itt van egy 2015-ös zeném, viszonylag friss, alig pár hónapos. (Mostanában nem nagyon írok zenéket, úgyhogy aránylag friss.) Egyszerű, nyugodt hálfsztep.

Én teljesen abban a hitben voltam, hogy írtam posztot februárban is, erre kiderül, hogy nem... Kábé egy éve érzem erőteljesebben, hogy ez a blog felesleges. Mindegy, a fénykora, a valódi funkció több, mint három és fél év volt, ez azért nem rossz annyira.

Meghallgattam az új Ensiferum albumot. Hihetetlen amúgy, hogy már lassan három év (!) eltelt az Unsung Heroes óta. Pedig én még mindig az "új Ensiferum album"-ként gondolok rá. Na de itt van most a One Man Army, és mivel megtaláltam a YouTube-on a teljes album streamet, ezért gondoltam megnézem, ha már egyszer mégiscsak Ensiferum-rajongó vagyok már lassan hat éve.

Őszintén szólva nekem kicsit csalódás volt. Valahogy egészen más stílus, egészen más a hangulat. Ennek a bandának az albumait nagyjából a Dragonheads óta már főleg a dallamos részek dobták fel, és a tiszta vokál. Mert a többi kezdett monotonná válni. Lassan, de biztosan. De ez csak most tudatosodott bennem, mert ezt mindig remekül ellensúlyozta az epikus oldala a zenének, és a rengeteg folkos elem. Meg persze sosem csak néhány számról szólt egy album, erre mindig ügyeltek. Ezt az új cuccot viszont egy kicsit kevésnek érzem. Megvan benne a darálós-thrashes vonal, az kell is, de a dallamosságot keveslem, és nagyon erőltették a kórust, amit talán nem kellett volna. Röviden: kevés benne az igazán kiemelkedő zene, nem érzem azt, hogy a számok önálló életet élnének. Próbáltak kísérletezni is, többet, mint korábban, de itt nem túl jól sült el. Példa erre Two of Spades. Tök jól kezdődik, igazi pörgős metál, de a végén azt a rockos grúvos izét nem tudom hova tenni. Bár lehet, hogy csak én nem...

Viszont most már illene szót ejtenem a pozitívumokról is: ezek pedig a My Ancestors' Blood, és a Descendants, Defiance, Domination. Ez a két szám önmagában elviszi a hátán a lemezt, csillagos ötös értük. Minden bennük van, amiért az Ensiferumot szeretjük, minden stimmel. Sokan kritizálták a Neito Pohjolant, szerintem nem rossz. Ez is Ensiferum.

Összességében ez egy progresszív album. Ahogy haladsz előre benne, egyre jobb lesz, a tetőpontja pedig a Heathen Throne Part III (vagyis a My Ancestors' Blood, és a Descendants, Defiance, Domination). Nem rossz az első fele sem, csak olyan átlagos, a végére pedig zseniálissá válik. 

De mindenki döntse el, hogy mit gondol.

0:00 March of War
1:32 Axe of Judgement
6:04 Heathen Horde
10:16 One Man Army
14:40 Burden of the Fallen
16:31 Warrior Without a War
21:56 Cry for the Earth Bounds
29:25 Two of Spades
33:02 My Ancestors' Blood
37:26 Descendants, Defiance, Domination
48:57 Neito Pohjolan

A dolgok nem változtak, csak a lakóhelyem. Remélem beválik majd a koli. Egyébként túléltem az első egyetemi évadot, viszonylag jól, a semmibenézős szünet a végefelé közeledik, lassan növekszik a stresszarány is.

Annyi mindent terveztem erre az üres időre, de nem haladtam sokra semmiben. (Ez nagyrészt a Warcraft III-nak, és a Dishonorednek köszönhető.) Terveztem azt a bizonyos mixet is, aminek csak a címét sikerült kitalálnom, azt leszámítva minden vázlatos. A címe egyébként K15:1 Blue Songs lesz, és megpróbálok egy bizonyos hangulatot megragadni (hasonló a Deeper.Downhoz, de konkrétabb). Lágy, nyugis, sötét, de dallamos. Kábé tizenöt zene van összegyűjtve, de még nincs sorrend, még selejtezni kell, stb.

A új Section-album mastering-szertartását még nem kezdtem el, a mixdownokkal kínlódtam még, azokat csiszolgattam, körülbelül készre. A 32-es, több, mint 2Mbps-os bitarányú WAV fájlokkal az 50 perces album mix pontosan 1GB-ot foglal, ez az FL Studio maximalista hozzáállásának köszönhető. Ha ezt visszatöltve valós időben fel fogom tudni dolgozni, az maga lesz a csoda...

Egyébként ismét aktívkodtam az IPC-nél, (mivelhogy egy hónapja hivatalosan is "külsős szerkesztőségi tag" vagyok), és megjelent a negyedik cikkem is. (Kritika Skittles új EP-jéről.)
De ezt az egészet tavasszal kezdtem, írtam akkor két cikket, most télen pedig még kettőt.

Valójában, mivel eddig nagyjából ugyanazt írtam le, mint az előző posztban, következzen jelen bejegyzés lényege, amiről a címet is kapta: a hónap legnagyobb katarzisélménye volt számomra, hogy felfedeztem Alex Smoke techno-producer Wraetlic elnevezésű sideprojectjét, annak is első, cím nélküli albumát. Amikor a Rats című számot meghallottam, sok minden eszembe jutott, de csak a hangulat egy része önthető szavakba. Ebből következik a cím: Requiem for the Machines. Meg fogod érteni, ha meghallgatod.

Hosszú idő. Ennek a blognak a nosztalgiajellegen kívül sok értelme már nincs. A második Section Zero album pár apró simítást leszámítva elkészült, és le van mixelve. A címe The Outsider lett. Próbáltam stílust újítani: az előző album 17 számos konceptflow-jával szemben ez mindössze öt tracket tartalmaz, a terjedelem viszont itt is több, mint 50 perc. Ezt az öt számot öt külön történetnek szántam, öt határozottan különálló egységnek, és szerintem hangzásban sokat fejlődött az Into the Mist óta. Kiadva egyelőre ez sem lesz, januárban megy masterre a tervek szerint, remélhetőleg ezt is véglegesítődik pár nap alatt.

Egy új K-mix is tervben van, majdnem biztos, hogy K15:1-ként fog már megjelenni, jövőre. Stílusilag ismét megközelítem a sötétséget, ezúttal viszont kevésbé mélyre repülünk, csak a dallamos melankóliáig. De ez még csak vázlatos tervként létezik.

Egyébként megint Yule van, eltelt egy újabb év, ilyenkor érzem magam egy kicsit öregnek... Na de. Hogy méltóképpen köszöntsük az ünnepet, ismét egy kis Sopor Aeternus jön, mert nekem a november 100%-os soporfüggéssel telt.

És a végére itt van a FF rádiósós guestmixem november elejéről:

"Death and decay, cadaverous smell,
for us there's neither heaven, nor is there a hell,
and only the stigmata could be able to betray
the sombre existence of the former days ..."

Kimaradt egy hónap. A blog négyéves története alatt először. Az egyetem kezdete előtt pár hónappal egyébként már belassultak a dolgok. Az új Section Zero lemez egy elkészült szám után hirtelen megtorpant, azóta nem nagyon tudok szöveget írni, új Kauna-szám pedig júliusban készült utoljára. Most egyébként már félkész állapotban van egy újabb minimal-dnb, amelyet remélhetőleg hamarosan véglegesítek.

Viszont egy jó hír is: Addamz újabb mix elkészítésére kért fel, úgyhogy a jelenlegi tervek szerint a novemberi FurFriction mixet is én csinálom majd. Ebben számítani lehet majd még mélyebb experimentalizmusra, és persze egy-két új Kauna-dubra is, köztük a most készülőre. Úgyhogy darálás lesz. (Plusz a FurFriction esélyes egy órás műsorblokkra az RCKO.FM-en, úgyhogy ha ez bejön, lehet majd egy újabb guestmixre számítani tőlem.)

az FF-epizódom megjelenéséig pedig ajánlom mindenki figyelmébe ezt a rövid válogatást, amelyben megmutatom, hogy nekem mit jelent a dubstep

anetherealcloudofincoherentthoughtsandemotions

ineedyoubutidontevenknowwhy

ijustkeptaskingthe

mountains

iwasthereatthegates

oftheworldbeyond

thepointofno

return

buti'm

backagain

atopthemounts

ofmyownimagination

ilookintothedistance

andicanonlysee

theethereal

beauty

ofyour

eyes

_

___

_________

and darkness remain

__________

____

_

Mindig az utolsó napok. Mostanában nem írok, mert a Kaunát tekintve nem nagyon van miről. A projekt szinte teljes egészében áll. Belekezdtem egy új Section Zero-lemezbe, elkészült egy 18 perces szám, a régi hangulat felfrissítésével. Plusz van még egy pár ötletem, csinálgatom, belátható időn belül kész is lehet, ha lesznek szövegek. Ezen a lemezen, az előzővel ellentétben, kevesebb szám lesz, nagyobb terjedelemmel, és kisebb számok közti kohézióval. A legnehezebb dolog viszont mindig a szöveg.

"Otherwise, there is nothing else. Nothing happens. I float away in the great nothing..."

Memory comes when memory's old
I am never the first to know
Following the stream up North
Where do people like us float?

There is room in my lap
For bruises, asses, handclaps
I will never disappear
For forever, I'll be here

Whispering
Morning, keep the streets empty for me
Morning, keep the streets empty for me

I laying down, eating snow
My fur is hot, my tongue is cold
On a bed of spider web
I think of how to change myself

A lot of hope in one man tent
There's no room for innocence
Take me home before the storm
Velvet mites will keep us warm

Whispering
Morning, keep the streets empty for me
Morning, keep the streets empty for me

Uncover our heads and reveal our souls
We were hungry before we were born
Uncover our heads and reveal our souls
We were hungry before we were born

A blog döglődése most a korábbiaknál is sokkal hosszabb ideje húzódik. Kis híján a június poszt nélkül maradt. Hogy mi történt eddig? Addamz újabban vélhetőleg rókabarát lett, ezért indított egy rókatémás, havonta jelentkező mixsorozatot, ez a FurFriction. A májusi, első kiadást ő készítette, deep/minimal/ambient/drum & bass zenékkel, engem pedig felkért, hogy csináljam meg a júniusit. Ez lett a FurFriction 02 - Chasing Mouse:

Rájöttem, hogy akkor a legnehezebb zenét válogatni, ha nincs megszabva, hogy milyet kell. Így ez a kábé egy óra egy erőteljes átrepülés a földalatti drum & bass spektrumán, egy-két eddig még sehol sem szerepeltetett Kauna-dub közreműködésével. Különben kiszedtem Addamzből, hogy igenis vannak tervei a FurFriction esetleges bulisorozattá alakításáról. Én reménykedek.

Új zene mostanában nem nagyon készül. Nincs időm, és nincs elég ötlet. Belekezdtem egy új Section Zero-albumba is, de az is elakadt...

szerencsére az irodában, ha bekapcsolják a rádiót, csak a Petőfi megy, ennek köszönhetem, hogy megismertem ezt a számot, és nem bírom megunni

Havonta egy poszt. Megmondom őszintén, hogy májusban teljesen elfeledkeztem erről a blogról, ahogy a már jó pár hete befejezett és véglegesített Deeper.Down mixről is, annyi minden elfoglalt. Az amcsik átvertek. Megint. Három hete történt, hogy a kérésüknek eleget téve felraktam a három master wavot, és aláírtam a szerződést. Azóta újfent úgy tesznek, mintha nem is léteznék. Viszont, amíg azzal lesz valami, addig is itt van az a bizonyos régóta ígért mix, amibe ebből a három zenéből kettő belekerült. Sötét, mély, földöntúli és nyugodt drum & bass és experimental zenéket válogattam bele 50 perc terjedelemben. A mixben három Kauna-dub szerepel: az a két Section 8-es, és a Four Lines (Pilinszky-tribute), amely már a Soundcloudon is feltűnt. Ezeken kívül zenék a legnagyobbaktól, mint például ASC, Fanu, Arp XP, Detail, Consequence, J.Robinson, Utah Jazz, stb. Tehát röviden: utazás a mélybe. Újra.

mix letöltése

Ismét egy hónap. Egyre ritkábban írok. Az április egy újabb meglepetést hozott magával: hamarosan érkezik a debütáló saját rilízem a Section 8 Recordingsnál. Ez jelenlegi terveink szerint egy háromszámos EP lesz, valószínűleg nyáron. Ezúttal viszont a két lényegi szám (a Villains-sel ellentétben) kifejezetten experimentális sötét/mély tribalbass lesz, amelyek közül a B oldal egy korábbi dípzongorás, saját kiadásban megjelent számom átdolgozása. A harmadiknak kicsit bónusztrekk jellege lesz (ez a Soundcloudon már régebben előkerült Destroys from Inside egyébként), mert nem illik annyira a többihez, ez inkább a Villains folytatásának tekinthető. A kiadvány címe még nem biztos, mert amcsiék szeretnek tökörészni: Justin XTS, a menedzser, vagy mi a frász, három napja közölte, hogy 24 órán belül mindent leegyeztet a főnökkel, és visszaír. Okés. Ezen már azért nem lepődök meg, mert amikor a Villainst egyeztettük, akkor is ez ment...

Addamz tanácsára beneveztem az idei Kmag-es Blu Mar Ten remixversenyre, aminek tárgya a BMT és Seba tavalyi közös száma, a Hunter. Maga a zene nem rossz, csak az a baj vele, hogy olyan átlagos. Sokkal jobban örültem volna, ha mondjuk például az In Your Eyes-t remixelhetem. Szerintem sokkal egyszerűbb jó remixet csinálni olyan zenéről, amiben vokál, és más jellegzetes elem, dallam van. De mindegy, megpróbátam, ennek az eredménye SC-n fent van.

A Section Zero Into the Mist album továbbra sincs masterolva. Ez végül is nem nagy ügy, mivel csak én hallgatom, és elvagyok a mixdownokkal is. De továbbra is a gépemen parkol az 500 megás album mix, ami csak azért nincs még véglegesítve, mert ez mégse olyan egyszerű, mint amilyennek tűnt. Mindegy, amúgy se vergődtem sokat vele, annyira nem fontos.

A múltkori Pilinszky-s vp-poszthoz kapcsolódik a kábé egy hónapja készült Four Lines című számom. Sötét, mély, zongorás, darklikvid.

És itt a fent említett Hunter Kauna-remixe is:

Elérkezett ez a pillanat is. Kicsit több, mint nyolc és fél hónappal ezelőtt született meg a hivatalos döntés, hogy meg fog jelenni egy Kauna-kiadvány a Limitless Audio színeiben, de eredetileg egy remix-EP-ről volt szó. Ez a terv kútba esett, rajtunk kívül álló okok miatt, úgyhogy lett egy alapvetően három számos EP, amihez bónuszként jött két ütős remaster verzió a Resonances albumról. Na de. Most már kész, fogyasszátok egészséggel.

A stílus egy számban változott nagyon, azt a bizonyos egyet az eddigi legjobb zenéim egyikének tartom. (Ez a Fly Away egyébként.) Szóval érdemes meghallgatni, mert végre valaki olyan masterolt Kauna-anyagot, aki ezzel foglalkozik elsődlegesen, tehát gyanús, hogy ért hozzá.

A master mellett a borító is Addamz elvtárs munkája, nekem személy szerint tetszik, de az album hangulata azért ennyire nem sötét, viszont akadnak benne ilyen mélységek is.

letöltési oldal

A Section 8-es válogatáslemez (project:IGNITE) pedig március 10-én jön. Az már nem zavar, hogy a szám címét elírták, már csak az idegesít, egy kicsit, hogy három hete érdeklődtem az árakról, de kábé le se szarnak... Na mindegy remélem a szokásos dolláros árat kérik érte, mert kezdésnek az pont jó lesz.

alvö szegek a jëghideg homokban
plakätmagänyban äzo ëjjelek
ëgve hagytad a folyosön a villanyt
ma ontjäk vëremet...

Mert elhagyatnak akkor mindenek.

Feljött a nap. Vesszőnyi fák sötéten
a haragos ég infravörösében.

Így indulok Szemközt a pusztulással
egy ember lépked hangtalan.
Nincs semmije, árnyéka van.
Meg botja van. Meg rabruhája van.

...

Nem értem én az emberi beszédet,
és nem beszélem a te nyelvedet.
Hazátlanabb az én szavam a szónál!
Nincs is szavam.
                             Iszonyu terhe
omlik alá a levegőn,
hangokat ad egy torony teste.

Sehol se vagy. Mily üres a világ.
Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy.
Éles kövek közt árnyékom csörömpöl.
Fáradt vagyok. Kimeredek a földből.

...

Akkorra én már mint a kő vagyok;
halott redő, ezer rovátka rajza,
egy jó tenyérnyi törmelék
akkorra már a teremtmények arca.

És könny helyett az arcokon a ráncok,
csorog alá, csorog az üres árok.

...

Megosztottam soundcloudon az első ízelítőt a készülő Cavern EP-ből, ez a Robots:

Maga a zene már előkerült a Resonances Promo Mix-ben, mint dub, most viszont hivatalosan be van jelentve a kiadása, és kapott egy új mastert is. A teljes verzió több, mint négy és fél perces lesz, és a hónap végén érkezik.

A Section Eight-es szerződést sok vergődés után sikerült aláírnom, úgyhogy a március végén megjelenő válogatáslemezen szerepel majd, a Villains című számom. Annak a promóját nemigen oszthatnám meg, hátha majd a kiadó megteszi.

Az előző poszt egy újabb megjelenése volt a vizualpoetry-nek, és egy vizuális interpretációja az immár elkészült és teljesen lemixelt Section Zero-lemeznek. Darkness. Deepness. Melancholy.

Ahogy ez is, bár ez egy kicsit több fénnyel. Egy kis modern Burzum-ambient. "You shall find Secrets."

"So far away,
From the flow of time
Frozen into the iceberg,
In a realm where all's mine
I'll be coming back,
One day, when winter arrives
I'll be coming back,
After I climbed the highest heights."

the time is limited. it always was.
you are limited.                 
so everything happens at the
                            same moment?

we need something. a change
we are lost.  
                                           this isn't our world...

"You're hiding from me,
I can't see you
You must be somewhere out there,
behind the walls
So should I step thru,
and be true with the false,
Before the doors close,
and the curtain falls?"

so who are you?
the person. the undead.
the lost one.                   
a doomed adventurer from
the middle ages,                    
                                  who keeps wandering
in his dreams...                   

a stranger in an inhuman world....

"Is the machine kingdom eternal, or shall something restore the peace?"